Seres László : Ebadó

(Beszélgetés ebemmel)

 

Kutya-szerencséd van

kalácsszeműm

-ember számba vettek –

a hatalom ült törvényt

s jaj neked hű ebem

lajstromba kerülsz

már látom

vonyítani se mersz

sunyítasz csak

körbe sündörögve

gyanús vagy

mint cinkelt zsugák lapjai közt

a paragrafus

 

Hogy fajtiszta lennél

vagy korcs

nem tudom

nem is firtatom

nálam tabu a faji kérdés

azzal érvelek

ha kicsontoznak is

-ami nem sérthet senkit-

csupán két szó

hogy eszedbe vésd

ha rajtad keresnék a kutyabőrt

nincs diszkrimináció…

 

                                                                                      Sőt…

                                                                       a vérvonalad se érdekel

csak legyen jó a lelked

ragyogó

tiszta mint az ametiszt

vagy az agát

vérzivatarban is velem légy

amikor ott vagyok

szemed a hűség

örök csillaga ragyogja át

hogy irigyeljenek az angyalok

s légy

ebebb  sőt dögösebb

minden ebnél

-tudod nekem csak te kellesz-

ha öregebb is vagy

négylábúként

más kannál szukánál

…és légy magyar

valld annak magad

-ahogy én is-

légy puli kuvasz komondor

-egyre megy-

 vonyítss magyarul

 ha jól vagy rosszul megy sorod

-a falatokban osztozom

veled-

s úgy ugatunk az ebadóra

mint a holdra láncra verten

vagy szabadon

amíg lehet

 

Legutóbbi módosítás: 2012.01.03. @ 17:44 :: Seres László
Szerző Seres László 599 Írás
A versekért érzett rajongásomat megőriztem örök szerelemként gyermekkorom óta, végig kísért életutamon. Írogattam magamnak, s szűkebb környezetemnek verseket leginkább, és sokat olvastam. Aztán az élet eltérített más irányokba. Hivatásos katonatisztként szolgáltam Gyömrőn, Sárbogárdon, Nagytarcsán. Személyügyi vezetőként a legkülönfélébb emberi sorsokkal találkoztam, humán beállítottságom hasznomra vált ezekben az években a róluk való gondoskodás felvállalásában. Ma nyugdíjasként újra az irodalom, a költészet tölti be az életemet. A gondolatok, szavak szerény formálójaként így adok életjelet magamról a világnak.