Seres László : Lélek-zenemű

 

 

 

Hív a toll és hív a papír,

hív az ihlet, hív a Nap

fényben úszó sugarain

a verset szült pillanat.

 

Hív akkor is, ha csak toll van,

vagy papír és toll sehol,

mikor szóhoz szót csatoltan

mind a szívedben dalol.

A megálmodott betűket formáld úgy,

mint dirigens pálcával a zeneművet.

S hallod. A vers, így is vers.

De ne írj, ha nem dalol már

az a lélek-zenemű,

mi nem több papírnál,

tollnál, csak olyan

…olyan

…versszerű

 
Legutóbbi módosítás: 2012.01.29. @ 13:46 :: Seres László
Szerző Seres László 599 Írás
A versekért érzett rajongásomat megőriztem örök szerelemként gyermekkorom óta, végig kísért életutamon. Írogattam magamnak, s szűkebb környezetemnek verseket leginkább, és sokat olvastam. Aztán az élet eltérített más irányokba. Hivatásos katonatisztként szolgáltam Gyömrőn, Sárbogárdon, Nagytarcsán. Személyügyi vezetőként a legkülönfélébb emberi sorsokkal találkoztam, humán beállítottságom hasznomra vált ezekben az években a róluk való gondoskodás felvállalásában. Ma nyugdíjasként újra az irodalom, a költészet tölti be az életemet. A gondolatok, szavak szerény formálójaként így adok életjelet magamról a világnak.