mellém lopakodva mesél…
Ellenfél volt az idő,
lassan barát lett,
rajzol furcsa redőket.
Mutat jövőt, keveset,
megvillant csalfa álmokat.
Régi barát a remény estelente
mellém lopakodva mesél,
képeket kever, jövőt régi id?vel.
Bátorít – Vedd el! –
Sötétbe borít lassan,
keskeny résen át lesi a napot
mikor hiszem szavát,
s magamra hagy akkor.
Gondolja kijátszott,
s futja körbe a világot.
Legutóbbi módosítás: 2012.01.15. @ 19:05 :: Sonkoly Éva