Dobpergés, aztán feszült figyelem…
Egy, kett?, három.
A bohóc kilép a függöny mögül,
Nagy gonddal van elkészítve ma is a maskarája.
Bal lábával félkörívet ír le a porondra,
Miközben hátrakulcsolt kézzel áll a rivaldafényben.
Hirtelen nagy nevetésben tör ki, az emberek el?ször
Vele nevetnek, azt hiszik, hogy a m?sor része, de egy id? múlva
Kezd kínossá válni az egész.
Egy jó nev? pszichiáter a néz?k soraiból odasúgja szomszédjának,
Hogy hívjon azonnal ment?ket. A rendez?k tapintatosan próbálják
Csendre inteni a bohócot. Nem használ, már a földön fekszik
És fogja a hasát – jöv? héten újabb város, az incidensnek hírét
Megel?zzük, a bohócot háromhavi bérlevonással sújtjuk – dörzsöli
Kezét az igazgató.
Hirtelen a bohóc hátán elkezd a ruha kidudorodni,
Aztán nagy reccsenéssel szétszakad. Csodát lát a tisztelt publikum,
Hófehér angyal szárnya lesz a bohócnak s nevetve kiszáll a sátor bejáratán.
A m?sor elmarad, nem tudnak tapsolni az orra esésének, fenékre huppanásának.
Csalódott moraj hallatszik a néz?tér fel?l, a jegyárak felét igazán visszaadhatnák nekik.
Legutóbbi módosítás: 2012.01.06. @ 16:11 :: Szalma Adrián
