belen?ttem a saját képzeletembe
sok fojtogatástól komfortos a semmi
felkészültem az érsz?kületemre
hogy van fájdalom amit le kell nyelni
és nem szabad inni rá egy kortyot se
csak a fogak koccintanak az asztal alatt
s hogy azokat is majd halálig szívjuk de
torkunban az ottmaradt zamat
egy természetazonos eszencialista
keresek töretlen a pisaszagú utcán
keresek a törött üvegbe szót papírra
s a vér a türelem a tinta is fogytán
maradunk egymásra utalva mindig
megannyi porban párzó identitás
csak az ingujjam t?röm szívig
az sosem hibás
a szív sosem hibás
