Kint suhan a táj,
messzi tar fák ágaiba
szél sem kap,
az id? mellettük úgy halad,
mint az örökkévalóság.
Csend költözött az égbe,
nincs reménysége
a napnak,
lélek magányába koptak
Isten emlékei.
Legutóbbi módosítás: 2012.01.06. @ 10:32 :: Válóczy Szilvia