Kértem,
Vetkőzz le mindent, míg felragyog
Szégyellt zabolátlanságod
Kértem,
Dobj le minden szemfényvesztő álarcot,
Felejtsd el múlt időd hazug arcú szeretőit
Kértem,
Engedd, hogy kezemmel fedezzem föl térképed
Lelked eltakart bujaságát,
Álmod kegyetlen szépségét
Könyörögj, hogy megszentségtelenítsem törvényeid
Kértem,
Mondd el mit érzel, ne félj hogy megsebzel,
Szavad éles kardként csak én érzem
Amint húsomba hasít.
Vártam,
Hogy egy napon,
Mikor a háttérben Bach zene szól
Játszani kezdesz újra szívemmel
Körhintára ülteted
Szivárványt fonsz hajamba
Inged vállfán,
Színes zászlóként lengi be szobám.
Hittem,
Hogy nincs reménytelenség,
Mosoly zavarta arcom nyugodt ráncait
A háborúd nem rémisztett annyira,
Mint szíved hazug tűzszünetei.
Csak kérned kellett, és visszatettem
Az érzést oda, ahol rátaláltam.
Legutóbbi módosítás: 2012.02.15. @ 12:16 :: Ady Ágota Melinda
