*
mert beledadogtál az estbe
keresztszemek foszlottak szét
ujjaim alatt
visszabontottam mindent
amit éveken át
színes fonalakból
vontam köréd
hogy megtartsalak
ma letagadom azt is hogy
Isten vezette kezem
mikor ráhajtottam
a napot az éjre
hadd oldja fel
a sötétet a fény
s az egybeolvadt liláskékben
érintse meg velünk
a földet az ég
mert beledadogtál az estbe
csillagokból
háromszöget formázott
fölénk a képzeletem
egyik sarkában én
másikban te ragyogtál
s hogy rájöttem
a harmadik fénye
mi végből létezett
szétszaggattam
e csúf káprázatot
bár tudom hiába
én szakadtan is megőrzök
minden egymásba öltött
pillanatot
Legutóbbi módosítás: 2012.02.05. @ 13:40 :: Bakkné Szentesi Csilla