Hogy szerettem volna
gyerekkoromban, miután
erre felhívták figyelmem,
hallani a madarak dalát!
Néztem az égre, hátha felrepült,
belestem a fák lombjai közé,
csenevész bokrokat fürkésztem:
ha nem hallom az énekest,
lássam legalább!
Embefeletti figyelem
irányította hallgatózásom.
Újra s újra rá kellett jöjjek:
alattam a megtartó föld,
felettem kék csönd
s a fény hatalma,
és amit hallok, az ének
bennem él.
Csöndben állok a világgal.
Legutóbbi módosítás: 2012.02.01. @ 13:56 :: dudás sándor
