Kőmüves Klára : (pont) most

Nyomtatás

– Nincs befogadóbb az id?nél, már egy pillanatba is minden belefér. –

Valahol valaminek vége, de van, akinek most kezd?dik a meséje.

A Keletiben vonatra várnak éppen, egy buszon anyóka bajlódik

menetjegyével. Rengetegen kelnek át a zebrán, szélvéd?re pattant

k? miatt aggódik a sztrádán egy sof?r, üveget fújnak a gyárban, ki-

csengetés, a terem kiürül. Bogarak másznak kettes ablakok között,

egy lakásba es? csöpög. Kéményt kotor az arra érdemes, üvölt egy

skizofrén, nem pusztán látszólag beteg. Pénztáros téved, a vev?

dühöng, szarkát a biztonsági ?r most nem csípett fülön. Anyu talán

tanácsot kér szép Sz?z Máriánktól, apu leemel egy baracklekvárt a

polcról. Az egyik szomszéd horgol, a másik véd?oltásra vár, valaki

határozatlan, válasza egy kimért talán. Madarak elégedetlenkednek  

etet?nél, csodára vár, aki csak látszólag él. Valahol táncolnak, akad

közöttük részeg, a gátlásos fiú még mindig nagyon félszeg. Politikus

ásít egy dohányzóteremben, magát sem érti már a parlamenter. Érbe

csobban a k?, nyaralni indul két el?kel?. Szerelmet serceg sok ezer

szú, érlel?dik a polgárháború. Kiskorúak cigiznek titokban, a kamion

lerobban. Úttestekre ?zek szaladnak csoportosan, akit tegnap gázoltak

el, most azt sem tudja, hol van. Cip?t próbálnak lábra, valaki fáradtan

beled?l az ágyba. Ordibál az igazgató, mert a költségvetés nem lett

biztató. Megremeg a föld, rettegnek sokan, a jómódúnak aranyozott

ékszerdoboza van. Láncok görcsöl?dnek kádak szélein, fodrászok

fés?it?l hajak bomlanak, elmerülnek szigetek, sokan szép szavakra

sem számítanak. Virágot kapnak lányok, el?kerülnek dohosra feledett

ballonkabátok. Cip?f?zést tanul a kölyök, én a gép el?tt ülök. Ismét

törik egy láb, lerepül a végtag, a perverz nem tudja, hogy mi a nemi

er?szak. Lombikot ráznak keszty? fedte kezek, megszületett az újabb

felekezet. Moslékot öntenek disznók elé, gólyák indulnak a határ

felé. Atkák bujkálnak sz?nyegekben, fura hormonok barátkoznak 

leépült szervezettel. Valahol parázs lobban lángra, t?z kap bele az

ágyba. Vizet húznak falusi kutakból, levesek finomulnak ebédig a

sótól. Receptet ír az idegorvos, egy fehér blúz most lett olajfoltos.

Valakit hozzávágnak a falhoz, morzsákat nyög az abrosz. Vonyít a

megkínzott kutya, tüd?nek hálálkodik egy régi trombita. Erd?n fa

reccsen, tengerpartra sodródik a deszka, valakit ma is csigáz a lepra.

Beindul a mosógép, villanykapcsolóhoz ér az ujj, kovács kalapál, 

bíró dönt, ezren ordítják; Na, fújj! Egymásba fonódott ujjak kezdenek

szakadozni, villanykörtére feszül a stoppolásra váró zokni. Kialszik

a gyertya, fejfa kerül földbe, esküdöznek millióan – mondják, hogy

örökre. Csókolóznak a téren, porcok morzsolódnak darabokra térdben.

Konvektor kattog, rend?r büntet, hallókészüléket adnak a félsiketnek.

Edény csorbul, szemcsepp könnyez, a világ fordul és észre sem vesz…

(Pedig élünk – a pillanatba férünk.)