Valamit még akartam írni. Mit is???
Péntek este jóles? érzéssel léptem be az ajtón: végre vége ennek a ny?gös hétnek!
Párom mosolygós arccal, és puszival fogadott.
ââ?â?¬ Szia, drágám! ââ?â?¬ mondta lelkesen. De jó, hogy itthon vagy, miénk az egész hétvége!
Kabátomat épp akasztottam volna a fogasra, mikor feltette a költ?i kérdést:
ââ?â?¬ Bevásároltál?
ââ?â?¬ A francba! ââ?â?¬ csúszott ki a számon a nem épp költ?i válasz. ââ?â?¬ Elfelejtettem…
Tán a mosoly is az arcomra fagyhatott, mert vigasztalóan mondta:
ââ?â?¬ Tudom, hogy fáradt vagy, de muszáj! Üres a h?t?, valamit ennünk kell a hétvégén.
ââ?â?¬ Tudom ââ?â?¬ válaszoltam megadóan, és már vettem is vissza a kabátomat.
Bepattantam az autóba, és irány a néhány sarokkal arrébb lév? „multi”.
Belépve az ajtón, most valahogy még nagyobbnak t?nt az áruház, mint máskor. A végeláthatatlan polcsorok nyomasztóan hatottak rám.
ââ?â?¬ Sosem végzek ââ?â?¬ mormoltam magamban. ââ?â?¬ Mit is kell vennem? ââ?â?¬ szedtem össze gondolataimat, s már nyúltam is zsebembe a bevásárló listát keresve.
De akkor megcsörrent a mobilom, párom hívott:
ââ?â?¬ Szia, drágám! Nem felejtettél el valamit?
ââ?â?¬ Nem tudom ââ?â?¬ válaszoltam bizonytalanul. ââ?â?¬ Azt hiszem, mindent felírtam, amit venni kell.
ââ?â?¬ Ebben biztos vagyok! ââ?â?¬ mondta nevetve. ââ?â?¬ És a lista?
ââ?â?¬ A francba! ââ?â?¬ szakadt ki bel?lem ma este már másodszor ez a nem túl szépséges szó. ââ?â?¬ Hát… azt otthon felejtettem, de nem baj, majd improvizálok!
Letettem a telefont, és már rohantam is a sorok között, mintha valami verseny lenne. A megszokott vásárlásokhoz képest hihetetlenül hamar végeztem. A pénztáraknál sem voltak sokan, így röpke fél óra múlva már teli szatyrokkal jöttem ki az áruházból. Nehéz volt a négy nagy pakk, de nem érdekelt, mert végre hazafelé baktattam az utcán. Monoton lépteim minden koppanása feler?södött, szinte az agyamban dobogott a ritmus.
Mire hazaértem, kezeim már teljesen elgémberedtek. A kapuhoz érve megkönnyebbülten tettem le csomagjaimat a járdára, és kerestem a kulcsot, de nem találtam…
ââ?â?¬ Hová tehettem? Talán elhagytam, vagy valamelyik szatyor alján van? ââ?â?¬ pörögtek gondolataim. Aztán nem keresgéltem tovább, becsöngettem páromnak.
ââ?â?¬ Nem vittél kulcsot? ââ?â?¬ kérdezte, már messzir?l. ââ?â?¬ De, akkor hogy mentél ki a kapun?
ââ?â?¬ Jó kérdés! ââ?â?¬ válaszoltam.
ââ?â?¬ Nem a kocsiban van? ââ?â?¬ folytatta az oknyomozást. ââ?â?¬ És, egyébként hol a kocsi? ââ?â?¬ tette fel a legmegdöbbent?bb kérdést.
ââ?â?¬ A kocsi??? A francba! ââ?â?¬ szakadt ki bel?lem egy órán belül immár harmadszor. ââ?â?¬ Hát… azt az áruháznál felejtettem.
Egymásra néztünk, és pár másodpercnyi kínos csend után mindkett?nkb?l elemi er?vel tört ki a nevetés. És csak nevettünk, nevettünk, hogy még a könnyünk is kicsordult…
Legutóbbi módosítás: 2019.08.15. @ 11:33 :: Purzsás Attila
