Seres László : Éveim

 

Könnyűvé tesznek- Uram- az évek,

mint szántó-vetőt tarlón a Nap.

Kévébe hulltan légzőgyökérnek

érzem learatott magamat,

magvaim rég elvetett reményét

-keserves oltár-áldozatot-

melyből erényt kovácsol

szükségként a szik, vagy rög,

ami arany volt, s rög lett,

mire balgán észrevettem

tört fényét lelkembe ojtottan.

 

Tavasz lesz, jaj, el ne feledjem.

Uram, a tarlót felszántottam…

Legutóbbi módosítás: 2012.02.03. @ 07:34 :: Seres László
Szerző Seres László 599 Írás
A versekért érzett rajongásomat megőriztem örök szerelemként gyermekkorom óta, végig kísért életutamon. Írogattam magamnak, s szűkebb környezetemnek verseket leginkább, és sokat olvastam. Aztán az élet eltérített más irányokba. Hivatásos katonatisztként szolgáltam Gyömrőn, Sárbogárdon, Nagytarcsán. Személyügyi vezetőként a legkülönfélébb emberi sorsokkal találkoztam, humán beállítottságom hasznomra vált ezekben az években a róluk való gondoskodás felvállalásában. Ma nyugdíjasként újra az irodalom, a költészet tölti be az életemet. A gondolatok, szavak szerény formálójaként így adok életjelet magamról a világnak.