Könnyűvé tesznek- Uram- az évek,
mint szántó-vetőt tarlón a Nap.
Kévébe hulltan légzőgyökérnek
érzem learatott magamat,
magvaim rég elvetett reményét
-keserves oltár-áldozatot-
melyből erényt kovácsol
szükségként a szik, vagy rög,
ami arany volt, s rög lett,
mire balgán észrevettem
tört fényét lelkembe ojtottan.
Tavasz lesz, jaj, el ne feledjem.
Uram, a tarlót felszántottam…
Legutóbbi módosítás: 2012.02.03. @ 07:34 :: Seres László