Ezeréve együtt…
Nincs új az ég alatt
virágfüzérbe font
ölmelegen a nap
hűvösen az alkony
a hajnal észtbontón
vetetlen ágyakon
csillagfosztó Holdon
túl szférák zenéjén
hol ég azúrja gyúl…
Dérverte már a part
és járatlan az út
Mit hoz még a jövő
míg itt vagy mellettem
létünk inkasszóját
veled rendezgetem
bús sejtést mi vérbőn
kétszeresen is mar
mit tegyek ellene
küzdök bajjal kínnal
mint akit anya szült
még most is kapaszkodik
érte behunyt szemmel
mikor hajnalodik
kiülünk a fényre
s magamnak álmodlak
Újabb ezerévre
Legutóbbi módosítás: 2012.02.23. @ 18:42 :: Seres László
