Az én hazám
Volt egy Magyarország nev? álom
Er?s ifjakkal, bölcs öregekkel
Lovasokkal, Íjakkal, diadallal
Félelemt?l reszket? ellenséggel
Látom az embereket az utcán
A meggyötört n?t a sötétben
A gondolkodót a fényben
Az elgyötörtet az utcaporban
Azokat, akiket élve eltemettek
Azokat, akik még várnak valamire
Látom a nagy tavat, a lemen? napot
Az országomat, egykori dics?ségében
Ha meg kell is halnunk
Tudnunk kell hová tartunk
Mert igen, még ugyan élek
Ám értem is eljön, az éjfekete ló
Az én álmom azonban nem ez volt
Nekem tudnom kell miért is küzdök
Tengerként hullámzott az árvalányhaj
S engem felkapott és tovavitt a szél
Látom önmagamat, egyet a sok közül
S bízok benne, nem volt minden hiába
Álmomban látom hazámnak a tornyait
S tudom, hogy a kapuk, nyitva várnak
2012. január 21.
Legutóbbi módosítás: 2012.02.04. @ 03:27 :: Simor István