Szeretnem kellett volna Ady költészetét.
Egyáltalán az életükön átfuldoklókat.
Egyáltalán az életükön átfuldoklókat.
A szivárványban azt szerettem, hogy két-,
három-, hétszín?. Változatos. Az állandó
folyamat Istenek dolga. Nekem három Istenem
volt. Egy igazi, egy ördögi és egy átmeneti.
Amikor el?ször kimosta számból a nyálat
a tenger, akkor egy bizonyos határ után
nem gondoltam a színeimre, hagytam a
csudába fulladásom kékjeit. Szeret-
nem kellett volna Ady költészetét.
Egyáltalán az életükön átfuldoklókat. De
nem bírtam az elnehezülést. A szivárványos
könny?séget szerettem. Ma már más vagyok.
Három istenes szürkület a majmos
színkavalkádban. Azokban az
években Apám szürke öltönyben, Anyám
szürke álmokkal – színes dolgokat
képzeltem rólad és rólam. Egy
tuningolt zöld-piros-sárga teg volt a neved.
Legutóbbi módosítás: 2012.02.28. @ 18:23 :: Szilvási István