Apáti Kovács Béla : Szerelmes sárga ruhás virág

Nyomtatás

Falunk végén volt egy virágos rét. Amikor gyerekek voltunk, sokat játszottunk ott. Kora tavasztól kés? ?szig rengeteg szebbnél szebb virág pompázott a napsütötte réten. Milyen jó is volt szaladgálni a tarka, bódító illatú virágok között.

Ó, Istenem, csak soha ne múlna el a boldog gyermekkor!

Egyik meleg, nyári nap is a f?ben heverésztem barátaimmal és álmodozva néztük az égen úszó bárányfelh?ket, amikor váratlanul, ki tudja honnét mellettünk termett egy öreg néni. Arca olyan ráncos volt, háta hajlott, és egy nagy kampósbottal toporgott. Riadtan ugrottunk fel, mert nem tudtuk mire vélni a megjelenését?

Bizonyára ? is észrevette riadt tekintetünket, mert reszket?, öreges hangján megpróbált megnyugtatni bennünket.

ââ?â?¬ Ne féljetek aranyoskáim! Ã¢â?â?¬ mondta mosolyogva és a botjára támaszkodott. Ã¢â?â?¬ Nem kell tartanotok t?lem! Nem akarok én rosszat nektek, csak meglátva benneteket a sok, szép virág között, eszembe jutott, hogy valamikor nagyon-nagyon régen én is voltam fiatal. Mi is ezen a réten szoktunk játszani, mint ti. Ha akarjátok, szívesen elmesélek egy csodás történetet a szerelmes sárga ruhás virágról.

Ez már a mi fantáziánkat is felkeltette, és nekibátorodva kértük a nénit, hogy mesélje el.

ââ?â?¬ Tudjátok ââ?â?¬ kezdte a szemeivel a messzeségbe nézve Ã¢â?â?¬, egyszer, amikor ezen a réten játszottunk barátn?immel, és éppen le akartam szakítani egy sárga virágot, az mérgesen rám förmedt:

ââ?â?¬ El a kezekkel t?lem! Le ne merj szakítani! Még nem tudod, ki vagyok én Ã¢â?â?¬ mondta és illegetni kezdte magát.

ââ?â?¬ Ki vagy? Ã¢â?â?¬ kérdeztem csodálkozva és ámulva néztem a kicsi sárga ruhás virágot.

ââ?â?¬ Tudd, meg én vagyok a Nap szerelme. Engem választott feleségül, és most készülök az esküv?re, amely hamarosan a mennyek palotájában lesz megtartva. Hozzá ne érj gyönyör?, sárga ruhámhoz, mert még bepiszkítod maszatos kezeddel. V?legényem nagyon mérges lesz rád, ha új ruhát kell vásárolnia.

Ámulva hallgattam a sárga ruhás virágot és közben barátn?im is körénk sereglettek, mert még ?k sem láttak beszél?, szerelmes n?vényt. Tátott szájjal hallgattuk áradozásait, ahogyan beszélt v?legényér?l. Elmesélte, szerelmük történetét. Ez mindnyájunkat nagyon érdekelt.

ââ?â?¬ Egy május végi napon, amikor édesanyám megengedte, hogy kibújjak a meleg otthont adó föld alól, tekintetünk mindjárt találkozott. Erre szokták azt mondani, szerelem az els? látásra. Az is volt, mert melenget? sugaraival azonnal cirógatni kezdte orcámat, és szerelmes szavakat suttogott nekem. Tudtam jól, hogy ebb?l hamarosan házasság lesz. Nem tévedtem, mert harmadnapra kedvesem meg is kérte a kezemet. Ugye nem találjátok furcsának, hogy habozás nélkül igent mondtam neki?

ââ?â?¬ Pontosan, mikor lesz a lakodalom? Ã¢â?â?¬ kérdezte t?le Panka, a barátn?m.

ââ?â?¬ Amint befejez?dik az aratás. Ugyanis v?legényem most nagyon elfoglalt, mert megígérte az aratóknak, hogy forró sugaraival elkergeti a gonosz es?felh?ket, ha netán megjelennének a falu határában. Szegénykének most nincs ideje örök h?séget fogadni nekem, pedig higgyétek el, már ? is alig várja, hogy egybekeljünk, és boldogan éljünk, míg meg nem halunk. Olyan jó lenne most vele lenni! Sajnos meg kell elégednem, hogy innen lentr?l csodáljam, amint méltóságteljesen átvonul a rét fölött. Istenem, mennyire szeretem, amikor cirógat melenget? sugaraival. Ilyenkor, olyan boldog vagyok, hogy el sem tudom mondani.

Hosszasan áradozott a v?legényér?l, mi meg tátott szájjal figyeltük, lestük minden szavát.

Szerettünk volna mi is meglesni a Nap is a sárga ruhás virág lakodalmát, ezért nem telt el nap, hogy ne mentünk volna ki a rétre.

Lassan a határban elvégeztek az aratással. Az utolsó kalász is az éles kasza áldozata lett. Akkor mi gyerekek azt hittük, nemsokára megtartják a lakodalmat. Izgatottan vártuk ezt a nagy pillanatot. Szinte el sem mozdultunk a szerelmes, sárga ruhás virág mell?l. De valahogyan nem akart felcsendülni a nászinduló. A virág is egyre szomorúbb és elesettebb lett. Hiába kérdeztük, mi történt, nem válaszolt nekünk.

Éreztük igen nagy lehet a baj. Amikor a szerelmes, sárga ruhás virágtól távol voltunk felkiáltottunk a Naphoz:

ââ?â?¬ Idefigyelj, te Nap! Mikor veszed már el feleségül a virágot? Egész nyáron hitegetted, minden szépet mondtál neki, hogy feleségül veszed ekkor meg akkor, de már majdnem elmúlt a nyár, és még sehol az esküv?. Nem szégyelled magad? Milyen dolog, becsapni szegény sárgaruhás virágot, aki reggelt?l estig csak a nevedet ismételgeti. Vak vagy, hogy nem látod mennyire szerelmes beléd?

Barátn?immel mélységesen fel voltunk háborodva, amiért a Nap kitolt vele. Amikor nyár végén elmentünk a rétre a szerelmes, sárgaruhás virágot nagyon rossz állapotban találtuk. Ruhája gy?rötten, megtépázva lógott rajta, színei kifakultak. Hol volt már a szép nyári pompa és remény. Igaz még mindig kicsit reménykedett, hogy a Nap feleségül veszi. Eljön majd érte egy szell? hátán, és felviszi az égbe. Ezt már annyiszor megálmodta, hogy az lett volna furcsa, ha nem történik meg. Pedig a Nap faképnél hagyta a menyasszonyát. Ahogyan közeledett a fagyos ?sz, úgy távolodott el t?le egyre messzebbre. Az égi pályáján is csak rövid ideig tartózkodott és akkor is sokszor elbújt egy felh? mögé.

Hideg, szeles ?sz volt. Mi gyerekek csak ritkán mentünk ki a rétre. Egyik nap Pankával unottan kószáltunk a fagytól elalélt füvek között, amikor az egyik pocoktúrás közelében megpillantottuk a szerelmes, sárga ruhás virágot, aki még mindig az eget nézte, és mintha a megfagyott szirmai még mindig a v?legényét szólongatta.

ââ?â?¬ Édes mátkám, szép v?legényem, gyere értem és vigyél magaddal aranyló égi palotádba!

Amikor az öregasszony befejezte a történetét, egy ideig némán nézett minket, majd ráncos kezével felénk intett búcsúzóul. Nem szólt semmit, csak lassan, sántikálva elindult az erd? felé. Nem tudtuk honnan jött, hová ment és valójában ki volt ?? Még soha egyik?nk sem látta, de még szüleink sem emlékeztek ilyen nénire, pedig édesanyám mindenkit ismert a faluban.

Kíváncsian néztünk utána, amíg végképp el nem t?nt az erd?ben. Sokáig a meséje hatása alatt álltunk. Egy id? után elindultunk mi is, hátha megtaláljuk a mi szerelmes, sárga ruhás virágunkat, aki epedezve nézi az eget várva, hogy a Nap elvegye feleségül.

(A kép az internetr?l való)