Tar-lón kell zsebkendőt tűrni. Megbotránkoztató! A kopasz sörényes sem vonzza, de legalább ne hordozható kutyafőkötő lenne zsámolya, bár akkor zseb ebkendő lenne talán a neve… Töp-rengett, de megijedt és leállította magát, mert a szejzmikus hullám rettegéssel töltötte el, ezért burkoltan az elsettenkedés csábos gondolatával kezdett el kok-e-tálni… és megijedt. Soha, de soha nem ivott koka lét, ácsingózó tálcáról főleg nem!
Most akkor mi van v-ele, V alakú elem lett? Afféle akkumulátor, tápegység erőltető? Igen, ő erőlteti, meg a tető is tiszta erő… Ott valahol, a völgy alján csobogó patakban… A pata-k… nem bírta folytatni, hogy szép. Már kával mondják, újabb módi szerint a lóláb ékesítőt? Leresz-elem, gondolta és felnyögött. Egy újabb akkumulátor! Hol ered, hová merüljek zöld rétből biztonságba? A gondolat is ijesztő, hogy bíz ha alámerül, hal lesz belőle, ton és kifogják a halászok.
Hal-ászok… Ezek úgy látszik, nagyon szeretnek kártyázni, náluk sügér jelzi a legmagasabb lapot. Vajon, a delfineket is kifogják? Ők nem is halak. Alakban bár azok, de tüdős úszók ők… Ez életveszélyes! A horgászok, vízbéliek cselszövésére használják az úszókat, spárgán. Ezek is kellemetlen szavak, mert nincs kellemük. A spárga kín, mely rövidített tornai repesztés….
Már kész volt a tarló elhagyásra, sem sörénytelen, sem főkötős eblány nem vonzotta. Iszkolt szívdobogással, csak magának mondogatta.
– Nyelvem nem ijeszthet meg, sem ami a számban van, sem az, amit beszélek. Bár égnek áll a hajam, de semmi köze a borzokhoz! Alomnyi van belőlük, alomnyi lom.
A külvárosban lecsendesedett, s midőn egy bombanő jött vele szembe, fedezékbe dobta magát, fedező ékben és a veszed-elem, újabb akkumulátor vásárlásra ajánlkozott, név szerint neki célozva.
Szegény … Hova lett, a már nem a mai? Zsebre vágott kezekkel kiszállt a kaszáló emlékéből és boldog bulldog csaholásával, csiholt pattintható jövőt magának. Fel sem tűnt neki, hogy nem menőt akart.
Legutóbbi módosítás: 2012.03.13. @ 15:39 :: Boér Péter Pál
