A legegyszerűbb gép volt, csupa jóság,
épp hét darab fa ölelte ki sorsát,
vagy bognár mérte, vagy csak összetákolt
igyekezet faragta négy nagy láb volt,
egy középső, s két alsó fogta össze,
így igazult a rönk súlyától nyögve,
de nem bánta, ha pihenőre fogták,
az élő ősökben sem járt gonoszság,
nem gyötörte az udvar végén várni,
mert nem is akart fellegekbe szállni,
meg négy tappancsa úgyis visszafogta
a talpnyomokba süppedt grádicsokba,
de télidőn, mint lovakon a gyeplő,
már hosszú órákon volt főszereplő,
s mert nagy játéknak hitte az egészet,
jó barátja lett az öreg fűrésznek,
lágy por szállongált, rádalolt a penge
a ritmusoktól himbálózó rendre,
s bár négykézlábon ereszkedett térdre,
de olyankor az eget is elérte.
Legutóbbi módosítás: 2012.03.07. @ 12:39 :: Böröczki Mihály - Mityka
