A múltba nézni: kaleidoszkóp. Folyton változó képek, elképzelések. Múltba, jöv?be nem látunk. Képzel?dünk, találgatunk, így építjük fel magunkban az egyszeri, örökre elillant valóságot. Ismereteink b?vülése id?r?l-id?re magával hozza a régi adatok kiegészítését, korrigálását. Tudósok, kutatók is így vannak ezzel. Eltér?, s?t homlokegyenest ellenkez? nézeteket vallhatnak. Elméleteket, hipotéziseket állítanak fel, aztán az ásatások, a hallgatag mélyb?l el?kerül? leletek bizonyítják az egyiknek vagy a másiknak az igazát.
„1520-ban harc dúlt a szelei, györgyei és a félegyházi jobbágyok között. Valószín?, hogy a falvak közötti legel? vagy szántóföld birtoklása okozta a viszályt. A király Horwath Györgyöt küldi ki az ügy kivizsgálására. Az oklevél királyi jobbágyoknak nevezi az említett falvak lakóit. Az a tény, hogy az ügyet királyi biztos vizsgálja, bizonyítja: a falvaknak olyan volt a szervezettsége, hogy érdekeiket a király védte.”
Ha filmet forgatnék, így kezdeném: a királyi biztos lassú vágtában lovagol a gödöll?i dombság enyhe lejt?in, a mai 31-es úton. Három marcona lovaskatona kíséri. Szemeik el?tt olykor kerítés nélküli, szalmatet?s kunyhók bukkannak el?. Kutyák, disznók, csirkék, maszatos gyerekek csodálkoznak az elüget? idegenekre. Az asszonyok lopva figyelnek, s úgy tesznek, mintha mindennapi dolgaikat még serényebben végeznék. Amikor elügetnek a díszruhába öltözött, jól táplált urak, némán, félelemmel szemükben kérdik egymást: vajon mi készülhet megint??!
Hat éve sincs: Dózsát tüzes trónra ültették az urak, s földhöz kötött rabszolgává tették a magyar parasztot…
Gyurink és kísérete Szelén, Györgyén majd Félegyházán terített asztalok mellett, ételekt?l, italoktól eltelve, álmosan bólogat. Mindenkinek igazat ad és… rendet teremt!
Engem ez a három magyar igazságra emlékeztet.
Az ügyvéd meghallgatja a válni szándékozó asszonyt.
ââ?â?¬ Mit mondjak, igaza van!
Meghallgatja a férjét, ki szintén menekülne a házasságból.
ââ?â?¬ Hát… Igaza van, uram!
Az esetet elmeséli otthon, a feleségének.
ââ?â?¬ Hogy adhattál mindkett?nek igazat?! ââ?â?¬ ripakodik ügyvédünkre hites neje.
Mire emberünk.
ââ?â?¬ Igazad van!
Hármas körmérk?zés lehetett az a harc, Fuit uram. Futball labda híján ásóval, kaszával, cséphadaróval mérk?ztek. Akkor az volt divatban, ma már barátságtalannak tetszik kissé… Gyanítom, a félegyháziak gy?ztek, jobb volt a gólarányuk, vagy mi. Mert amúgy, rendesen ââ?â?¬ ezt mindnyájan tudjuk ââ?â?¬ a kicsik húzzák a rövidebbet, még ha igazuk is van. Horváth Gyuri tudna err?l többet mondani…
Ez a vidék az elmúlt századokban nem volt lakatlan, senkiföldje. Ha a mai belterületét nem is lakták Szilvásnak, az Árpád-korban öt település volt a közelében. Nézzük csak. Szele még 1580 táján is közelebb feküdt Szilváshoz, mai helyét?l körülbelül három-négy kilométerrel délkeletre. Nyugatra itt volt Félegyháza, Birincsek. Tápiógyörgyét?l délnyugatra is volt egy Árpád-kori település…
Ezt a vidéket az Árpáddal érkez? Megyer-törzs tagjai szállták meg els? foglalásként. Ezt ?rzi a Kismegyer, Nagymegyer határnév is.
Az Ilike mentén végzett ásatásokon ?skori és szarmata leletek kerültek napvilágra.
A régmúlt id?kben az Alföldet kis falvak s?r? szövevénye hálózta be, s így volt ez egészen addig, amíg a sorozatos háborúk el nem ?zték, a nagyobb városok oltalmába nem terelték az embereket. A tatárjáráskor, de még inkább a török megszállásig a mocsaras, vizes világból kiemelked? hátságokon húzódott meg a lakosság, megélhetést, de els?sorban védelmet keresve magának a hadak dúlása el?l. 2005-ben, a 4-es f?út szélesítésekor végzett leletment? munkák során szembesültek a szakemberek a múlt meghökkent? pillanataival: az egyik ház kemencéjében két kisgyermek és édesanyjuk csontvázának látványa fogadta ?ket. Több újságban is megjelent a megrázó kép: a kemencében egy hatéves kislány embrió pózban lév? csontváza feküdt, szorosan a bátyjához bújva. Az önfeláldozás szép példájaként az anya bújt be utoljára a kemencébe, akinek lábszárcsontjai 764 év után is kilógtak annak nyílásán. A kisfiú kezében egy vas ácskörz? feküdt, ami feltételezi, hogy az édesapa ács lehetett. A holttestek mellett a legfontosabb bizonyítékerej? lelet egy IV. Béla ezüst dinár volt, ami alátámasztja, hogy a falu a tatárjáráskor pusztult el. Nem csak ?k vesztek oda, a közelben más temetetlen csontok is el?kerültek. A leletek alapján a kutatók úgy vélik, akkora volt a népirtás, hogy ha voltak életben maradottak, már soha nem tértek vissza, még temetni sem.
Ez volt Sz?keegyháza település. Noha nem saját meglátásom, csupán er?sen hittem-éreztem a kutató feltételezésének igazát.
„Valamivel részletesebben ismerjük a Tápiógyörgye határának déli részén, az Ilike északi partján lév? Árpád-kori falu szerkezetét. A vízparti lejt? tetején és harminc-ötven méterrel északabbra ââ?â?¬ tehát a folyócskával párhuzamosan ââ?â?¬ két sorban találtunk nagyobb, hamus, néha égetett agyagos foltokat (házak és szabadtéri kemencék), közöttük kis foltok jelezték a gödröket. Ebben a sávban helyezkedik el az alacsony kiemelkedésen lev? templom és temet? is. A két foltsortól északra csekély, csak szórványos mélyedés húzódik körülbelül északnyugat-délkelet irányban, néhány kisebb folttal és csak szórványos leletekkel. Az Ilike-folyás itteni szakaszával párhuzamosan, a folyótól körülbelül háromszáz méterre, északra halad az északnyugat-délkelet irányú Sós út. (Az egykori Pest-Szolnok só-szállító út tápiógyörgyei szakaszát máig így nevezik.) E földút északi oldalán, egészen közel az úthoz, szintén nagyobb, hamus, égetett agyagos foltok sorakoznak. Ebben az esetben tehát a falu házai részben a vízparton, részben a fontos kereskedelmi út mentén épültek.” Ez volt Megyer település. Lakói elmenekültek a török sereg el?l, akik a szolnoki vár elfoglalása után (1552. szeptember 5. után) a Zagyva árterét megkerülve, a jászok földjén át vonultak Eger ellen.
ââ?â?¬ Beszáradt… ââ?â?¬ somolyog István.
Csak nézem, mire akar kilyukadni?
ââ?â?¬ A fülem.
Emeli poharát.
Nem jutok szóhoz.
Aztán, mégis.
ââ?â?¬ Nekem meg kiszáradt… A torkom.
„Ha még egyszer megharagít…!”
Leöblítjük a „mandulaaszályt”. István engesztel:
ââ?â?¬ A szarmaták el?tt is éltek itt, Sándor.
ââ?â?¬ Igen, szkíták, majd dákok. Otthon megmutatom a szkíták arany ötvösmunkáit. Gyönyör?ek! Képeslap kivágásokon ?rzöm. Fuit úr! Még maga is át fogja élni az emberi alkotás csodáját! A vizuális élmény pótolhatatlan. Halálra unnám, ha a világ legszebb hölgyét ékes szavakkal dicsérnék; látni viszont… A szkítákkal múltunk mélyére, históriánk forrásához értünk, mert a szkíták el?tt…?
Halak, vadak, madarak.
Kik voltak a szkíták?
Kicsit részletesebben szeretnék róluk emlékezni, mert környékünket igencsak szerették. Err?l tanúskodnak a Tápiószelén és környékén feltárt szkíta sírok, s f?ként a híres tápiószentmártoni fejedelmi sírból napvilágra került aranylelet.
„Nem könny? egyértelm? választ adni erre az egyszer?nek látszó kérdésre. Számos történész és régész próbálta már megfejteni titkukat, de mindeddig kevés sikerrel. Még az eredetükre sem sikerült pontos magyarázatot találni. Hérodotosz feljegyzésén kívül alig maradt fenn róluk írásos anyag. Amit tudunk, azt többnyire a dél-orosz sztyeppén feltárt sírhalmok (kurgánok) leletanyagából lehet kikövetkeztetni. Ez a valószín?leg Perzsiából származó nomád nép Dél-Oroszország területén szervez?dött állammá Boszporusz Királyság néven. A fejedelmi sírokban föllelt tárgyak arról tanúskodnak, hogy a szkíta különleges tehetség?, uralkodni vágyó nép volt. Lovaikon benyargalászták a Dontól a Dunáig húzódó sztyeppékét. Szilaj életkedvük és uralomvágyuk végül magukat is elpusztította: el?zték, illetve magukba olvasztották ?ket a szarmata törzsek. Csak a sírjaik maradtak fenn, amelyek ma is megtalálhatók a Don és Duna között. És természetesen a hírük, amelyet a szkíta aranykincsek ?riztek meg leginkább az utókor számára.
Régi magyar krónikák ’szittyák’ néven emlegetik a szkítákat és tudni vélik, hogy a magyarok is t?lük származnak. Ezt vallotta Anonymus is, aki Szkítiával azonosította a magyarok ?shazáját. A szittya-magyar eredet azonban nem több romantikus álomnál. (Félreértések elkerülése végett: nem tudom átgondolni. Az állítás ellenkez?jében sem vagyok bizonyos. A több évezredes népkeveredésben ki tud színigazat mondani?) Legfeljebb csak annyi valóságalapja van, hogy a honfoglaló lovas-nomád magyar törzsek életmódja sok tekintetben emlékeztet a szkítákéra. Feltételezhet? az is, hogy a kialakulóban lév? magyar törzsek kapcsolatba kerültek a szkítákkal és részt vettek a térségben zajló hatalmi harcokban. Szervezetlenségük folytán azonban csak alárendelt szerepet játszhattak a szkíta uralkodókkal szemben.”
Élt itt a faluban Kovács Sándor amat?r fest?. Állítólag szilvási tájakat is megörökített. Tudtommal két munkáját láttam. Egyik virág-csendélet, a másik pusztai naplemente. Farostlemezre vitt olajfestmények. Láthatóan ismerte a festés csínját-bínját. Kedvelte az élénk színeket és a sötét háttért. Talán az életet is ilyennek látta? Többek beszéltek róla, említve gyönge jellemét. Hogy némi itókáért megfestett egy képet… Pazarolta tehetségét…
Én úgy fogalmaznék: belefúlt ? is a Tápió-menti közönybe. Mihez kezdhet egy m?vész biztos jövedelem nélkül, ha senki fel nem karolja? Képeit kótyavetyéli el, csakhogy miel?bb legalább „lebeghessen”. Mert a közgondolkodás úgy mérlegel: egy festmény? Tízezer? ââ?â?¬ Inkább két kismalac! Verseskötet? ââ?â?¬ Inkább három korsó sör! Képzelhetik, sötét felh?k gyülekeznek reményeim felett, miközben várom újabb verseskönyvem megjelenését…
Mondani sok mindent lehet…
Most azon muszáj elt?n?dnöm: hová lesz a szeretet, a jóindulat, ha kiköltözik bel?lünk?…
(Folyt.)
Legutóbbi módosítás: 2012.03.04. @ 12:00 :: dudás sándor
