Megáll az óra,/
elfáradnak a gondolatok./
Öt perc múlva tizenkettő,/
s bennünk halványulnak/
az árva pillanatok./
Hangtalan, komor/
cédrusfa-levélként/
viszed tovább mosolyom;/
míg tart az élet/
aranyeső szirmával/
keringőt táncolok./
Holnapba rajzolom arcomat,/
mielőtt csöndesen széthullok./
Az idő peremén/
maradok nyugtalan másodperc.
Legutóbbi módosítás: 2012.03.29. @ 20:44 :: Dvorák Etela