Egy hideg reggel februárban
a szél dúdol egymagában.
Bakancs koppan fagyott sáron
rajtam van a nagykabátom.
Elindultam messzi tájra
a lelkemet lelked várja.
Azt kérted, hogy nálad legyek
nincs lovam, hát gyalog megyek.
A főváros még sincs messze
Nálad leszek holnap este.
Erdőn megyek, s falvakon át
közben iszom apám borát.
Folyton mentem, meg nem álltam
mégsem fáradt el a lábam.
Ajándékot viszek neked.
Azt remélve, megszereted.
Fagytól, bortól pirult arccal.
Zsákomban egy kis malaccal.
Megérkeztem a városba
itt toporgok a kapudban.
Belépek a díszes házba,
batyum viszem a konyhába.
Kereslek és valahára
rátalálok a szobádra.
Ágyban fekszel, rajtad paplan
jaj, de sajnos nem magadban.
Jóska volt az s egyből látszott
többek vagytok, mint barátok.
Pirult arcom hófehér lett
Te nekem nem ezt ígérted.
Azt mondtad, hogy holtomiglan.
Most meg itt van ez a paplan.
Úgy eljöttem, nem köszöntem.
Batyum hátamra kötöttem.
Csak nyeltem az utam porát.
Mind megittam apám borát.
Legutóbbi módosítás: 2012.03.18. @ 13:54 :: Éles Attila