Fitó Ica : Egérmese

Nyomtatás

Volt egy kicsi egér, Bori,

származásra kis-zombori.

Rangja pedig templom egér,

aki szinte mannán megél.

A szegénység mindennapos

és keserves vendég arra,

imakönyvből, szent ostyából

ritkán hull a földre morzsa.

Mégis mi a templom-egér

jólétének nagy-nagy titka?

Egereknél létszükséglet,

nem költözik oda macska.

Visszatérve kis Borinkra,

igen karcsú, de szép fruska,

s most tavasszal akadt neki

deli legény udvarlója.

Igaz, nagyon messziről jött,

szép Kecelről, -ahogy mondja-

hol a macskák mind henyélnek,

cincogikra rá sem néznek!

Tápot esznek, s csak alszanak,

nem egeret  hajkurásznak!

„Tápot esznek?”

– kerekedik Bori szeme –

„Az meg ugyan mi a fene?”

„Olyasmi az, mint a manna,

csak a gazda bőven adja,

ettől lusta minden macska!

Egér népség?  A kamrában

nagy bőségben él, vidáman.

Szalonna, sajt, kolbász, sonka,

mintha mennyországban volna!”

Így udvarol Egér Jóska,

kackiásra pödri bajszát,

megcsókolja Bori arcát,

ki pirulva, szemérmesen

így rebegi szerelmesen:

„Ó, az bizony jó hely lehet,

induljunk hát, megyek veled!

Paraszt egér lesz a párom,

úri rangom nem sajnálom.

Elég volt a szegénységből,

fázásból és éhezésből.

Egér Jóska-né lesz nevem,

S kamra mélyén jó életem!”