Dombhát ívén siklik az éjfél,
tenyerén tartja csillagait,
páros lábbal dobban az álom,
fák lombjai közt árnyék lapít.
Éj feketéje betakar – látod,
holnap tükrén csillan a fény,
nyugalom szigetén örömvirágok
várnak rád, mert ott vagyok én…
Dombhát ívén siklik az éjfél,
tenyerén tartja csillagait,
páros lábbal dobban az álom,
fák lombjai közt árnyék lapít.
Éj feketéje betakar – látod,
holnap tükrén csillan a fény,
nyugalom szigetén örömvirágok
várnak rád, mert ott vagyok én…