centisre égett a nappal kanóca
már minden fénysugár domb mögé oson
közeleg az este, szürkül? daróca
terül utakon, falun, városon
tovaillant a napfény nevetése
nyomában arcomon lágy mosoly maradt
minden siklik jótékony feledésbe
az élet csupán éjálmú pillanat