Add nekem oroszlánját,
a fátum véres száját,
örök bizonyosság mementójaként.
Kell az nekem
(ahogyan én is neked?),
hogy lássam, lábaim inognának -e
s térdre esve vajon jajonganám igéd?
Tudod, mostanában csak a hátadat látom
– harag-felh?k gomolyagát.
Én meg apátlan apaként keresem
eldobott keresztemet.
A tied hol korhadt le hátadról?
Én észre se vettem,
hiszen súlyokból aggatott
perceim sorokban vártak rám.
Talán, mikor megtagadtál.
Legutóbbi módosítás: 2012.03.05. @ 13:17 :: Jagos István Róbert