Koosán Ildikó : Achim von Arnim Erd?ben

 

Erd?ben

 

 

 

Az erd?n, az erd?n enyém a fény,

Mikor a nagyvilág sötét,

Vastagon terül sok száraz levél

Táncol ott lenn elém, lábam, ha lép,

Úgy érzem sodor egy pezsg? áradat,

Ereimben több új er? dagad,

Ilyen jól sohasem voltam.

 

Az erd?n, az erd?n vad nem bánt sosem,  

Mikor a nagyvilágban csönd az úr,

Véd?pajzsom lángoló szívem,

Járom az utamat változatlanul.

Lépek, akárha szállnék a föld felett,

Teljes szívemb?l énekelek,

Ilyen vígan sohasem voltam

 

Az erd?n, az erd?n kiáltozhatok,

Mikor a világ el?tt hallgatok,

Mert itt szabad vagyok, itt otthon vagyok,

Nem zavar senkit, ha bolondozok.

Állok egyedül, mint er?s torony,

Én magamban, s kedvelem nagyon,

Ilyen nagy sohasem voltam.

 

Az erd?n, az erd?n is eljön az éj,

Mikor a nagyvilág ragyog,

Komolyan, halkan közelít, ezért

Úgy érzem, ölében vagyok..  

Feloldozza sok b?nös napom,

Leheletében halál, irgalom,

Hogy haljak, szülessek újra valóban!

           

           

 

                                               Koosán Ildikó fordítása

 

Szombathely, 2012. március 1.

 

 

 

 

 

Achim von Arnim

 

 

Im Walde

 

Im Walde, im Walde, da wird mir so licht,

Wenn es in aller Welt dunkel,

Da liegen die trocknen Blätter so dicht,

Da wälz ich mich rauschend drunter,

Da mein ich zu Schwimmen in rauschender Flut,

Das tut mir in allen Adern so gut,

So gut ist’s mir nimmer geworden.

 

Im Walde, im Walde, da wechselt das Wild,

Wenn es in aller Welt stille,

Da trag ich ein flammendes Herz mir zum Schild,

Ein Schwert ist mein einsamer Wille,

Da steig ich, als stieß’ ich die Erde in Grund,

Da sing ich mich recht von Herzen gesund,

So wohl ist mir nimmer geworden.

 

Im Walde, im Walde, da schrei ich mich aus,

Weil ich vor aller Welt schweige,

Da bin ich so frei, da bin ich zu Haus,

Was schadt’s, wenn ich töricht mich zeige.

Ich stehe allein wie ein festes Schloß,

Ich stehe in mir, ich fühle mich groß,

So groß als noch keiner geworden.

 

Im Walde, im Walde, da kommt mir die Nacht,

Wenn es in aller Welt funkelt,

Da nahet sie mir so ernst und so sacht,

Daß ich in den Schoß ihr gesunken,

Da löschet sie aller Tage Schuld

Mit ihrem Atem voll Tod und voll Huld,

Da sterb ich und werde geboren!

Legutóbbi módosítás: 2019.07.09. @ 15:17 :: Koosán Ildikó
Szerző Koosán Ildikó 940 Írás
Koosán Ildikó vagyok. Jelenleg Szombathelyen élek.