Nyomaszt az éj, riaszt megannyi rémalak,
Magányba zárna szétziláló orkán,
És egyre jobban szűkülő csatornán
Kínlódva folynak át hozzád a bús szavak.
De nem hagyom, hogy űzzön megvadult vonat,
És cáfolom, hogy léterőm ma fogytán,
Egy szó elég, egy perc a boldog órán –
A vágy, mely céljaimba oltja sorsodat.
Legutóbbi módosítás: 2012.03.27. @ 18:00 :: Lajtai Gábor