Játszottam
Könnyű örvényben
örökös hűségben
fércelem jelenem
hullva szakadékba
talpig fehérben ringatózva
babérkoszorút dalolva
csókos homlokunkra.
***
Játszom, pattogok,
mint a labda,
az internet előtt szörfözve
ide, s oda bólogatva…
Hívtatok, vagyok,
kértetek, adok:
időm, tudásom,
néha a hitem is…
Játszom, mert a játék
maga a csoda,
gömbölyűre nyúlik
lufim alakja,
ni, már csak egy paca,
megjött Barba papa,
száguldjunk akkor arra,
de nem is, jobb volna amarra…
Játszom, néha bele is fáradok,
a körön kívül elbóbiskolok,
s nem veszem észre, hogy
beszól a TV-maci és nincs
semmilyen esti csoki,
csak szárnyalok és pattogok,
mint a labda, az internet előtt szörfözve
ide, s oda bólogatva…
***
Játszottál…
Te aztán tényleg voltál
gömb és labda
szerelmes és mafla,
mikor milyen lapot
adott kezedbe
Sorsod, a kajla…
Utaztál krajcár nélkül
ragyogott a hatos villamos,
s a brüsszeli óváros szépe
és hajók röppentek
dalaidban, míg éjjelente
ezüstöt táncolt kacajod,
háromnál többet fakasztott
minden mosolyod,
s nem volt pénzed Írásokra,
így magasról tettél a Júdásokra,
és nem árult el senki senkit sem,
s az Óperencián innen úgy kellene
ma is ez a csipkebokornyi hit,
s játssz csak, kérlek légy Te a labda,
gömbölyű, kócos és kajla!
Legutóbbi módosítás: 2012.03.18. @ 15:28 :: M. Fehérvári Judit