Balogh Gézának továbbgondolásra
Megaláztatásokkal és félelemmel arra
Késztetnek bennünket, hogy semmiség legyünk,
Eloltják lelkeinkben az isteni fényt.
Ha elfelejtjük büszkeségünk,
Mi csak szürke por leszünk
A hintók kerekei alatt.
Kalitkába lehet dobni a testet,
Hogy ne szálljon el
Magasra a felhők fölé,
De a lélek börtönén keresztül az Istenhez
Mégiscsak megtalálja az utat,
És mint egy pihe, oly könnyű.
Az élet és a halál – két legfontosabb dolog.
Ki hazudik ott oktalanul a halálról?
Gyakran gyengédebb az az életnél.
Taníts meg engem, Magasságbéli,
Ha a halál úgy jön, hogy nem hallom,
Tudjak csöndesen mosolyogni felé.
Segíts, Uram,
Mindent leküzdenem,
Nem rejteni el a csillagokat a kis ablakban,
Ajándékozz, Uram,
Egy darab kenyérkét
A galamboknak, morzsákban.
A test didereg és fáj,
Tüzekben ég és elolvad,
Elenyészik a ködben.
A lélek viszont csakazértse adja föl.
A halál után megmarad
Valami több mint mi.
Megmaradunk a részletekben:
Valaki könyvként, valaki sóhajtásként,
Valaki énekként, valaki gyermekükben,
De még ezekben a morzsákban is,
Valahol, a távoli jövőben,
Meghalva, mégis élünk.
Te lélek, mit mondasz Istennek,
Mivel jössz küszöbéhez?
A mennybe küld vagy a pokolba?
Mindnyájan bűnösök vagyunk valamiben,
De az fél az elszámolástól,
Aki a többieknél legkevésbé bűnös.
Segíts, Uram,
Mindent leküzdenem,
Nem rejteni el a csillagokat a kis ablakban,
Ajándékozz, Uram,
Egy darab kenyérkét
A galamboknak, morzsákban.
(Forrás: http://rupoem.ru/evtushenko/unizhenyami-i-straxom.aspx)
Молитва
Униженьями и страхом
Заставляют быть нас прахом,
Гасят в душах божий свет.
Если гордость мы забудем,
Мы лишь серой пылью будем
Под колесами карет.
Можно бросить в клетку тело,
Чтоб оно не улетело
Высоко за облака,
А душа сквозь клетку к богу
Все равно найдет дорогу,
Как пушиночка, легка.
Жизнь и смерть – две главных вещи.
Кто там зря на смерть клевещет?
Часто жизни смерть нежней.
Научи меня, Всевышний,
Если смерть войдет неслышно,
Улыбнуться тихо ей.
Помоги, господь,
Все перебороть,
Звезд не прячь в окошке,
Подари, господь,
Хлебушка ломоть –
Голубям на крошки.
Тело зябнет и болеет,
На кострах горит и тлеет,
Истлевает среди тьмы.
А душа все не сдается.
После смерти остается
Что-то большее, чем мы.
Остаемся мы по крохам:
Кто-то книгой, кто-то вздохом,
Кто-то песней, кто – дитем,
Но и в этих крошках даже,
Где-то, будущего дальше,
Умирая, мы живем.
Что, душа, ты скажешь богу,
С чем придешь к его порогу?
В рай пошлет он или в ад?
Все мы в чем-то виноваты,
Но боится тот расплаты,
Кто всех меньше виноват.
Помоги, господь,
Все перебороть,
Звезд не прячь в окошке,
Подари, господь,
Хлебушка ломоть –
Голубям на крошки.
1996
Евгений Евтушенко.
Ростов-на-Дону: Феникс, 1996.
Legutóbbi módosítás: 2019.07.09. @ 15:17 :: M. Fehérvári Judit