M. Fehérvári Judit : Jevgenyij Jevtusenko: Imádság

Kérem, ne nagyon kritizálni… A legelső próbálkozásom… A kép Sárkány Sándor képzőművész Mária című festménye. *

 

 

Balogh Gézának továbbgondolásra

 

 

Megaláztatásokkal és félelemmel arra

Késztetnek bennünket, hogy semmiség legyünk,

Eloltják lelkeinkben az isteni fényt.

Ha elfelejtjük büszkeségünk,

Mi csak szürke por leszünk

A hintók kerekei alatt.

 

Kalitkába lehet dobni a testet,

Hogy ne szálljon el

Magasra a felhők fölé,

De a lélek börtönén keresztül az Istenhez

Mégiscsak megtalálja az utat,

És mint egy pihe, oly könnyű.

 

Az élet és a halál – két legfontosabb dolog.

Ki hazudik ott oktalanul a halálról?

Gyakran gyengédebb az az életnél.

Taníts meg engem, Magasságbéli,

Ha a halál úgy jön, hogy nem hallom,

Tudjak csöndesen mosolyogni felé.

 

Segíts, Uram,

Mindent leküzdenem,

Nem rejteni el a csillagokat a kis ablakban,

Ajándékozz, Uram,

Egy darab kenyérkét

A galamboknak, morzsákban.

 

A test didereg és fáj,

Tüzekben ég és elolvad,

Elenyészik a ködben.

A lélek viszont csakazértse adja föl.

A halál után megmarad

Valami több mint mi.

 

Megmaradunk a részletekben:

Valaki könyvként, valaki sóhajtásként,

Valaki énekként, valaki gyermekükben,

De még ezekben a morzsákban is,

Valahol, a távoli jövőben,  

Meghalva, mégis élünk.

 

Te lélek, mit mondasz Istennek,

Mivel jössz küszöbéhez?

A mennybe küld vagy a pokolba?

Mindnyájan bűnösök vagyunk valamiben,

De az fél az elszámolástól,

Aki a többieknél legkevésbé bűnös.

 

Segíts, Uram,

Mindent leküzdenem,

Nem rejteni el a csillagokat a kis ablakban,

Ajándékozz, Uram,

Egy darab kenyérkét

A galamboknak, morzsákban.

 

 

(Forrás: http://rupoem.ru/evtushenko/unizhenyami-i-straxom.aspx)

 

Молитва

 

Униженьями и страхом

Заставляют быть нас прахом,

Гасят в душах божий свет.

Если гордость мы забудем,

Мы лишь серой пылью будем

Под колесами карет.

 

Можно бросить в клетку тело,

Чтоб оно не улетело

Высоко за облака,

А душа сквозь клетку к богу

Все равно найдет дорогу,

Как пушиночка, легка.

 

Жизнь и смерть – две главных вещи.

Кто там зря на смерть клевещет?

Часто жизни смерть нежней.

Научи меня, Всевышний,

Если смерть войдет неслышно,

Улыбнуться тихо ей.

 

Помоги, господь,

Все перебороть,

Звезд не прячь в окошке,

Подари, господь,

Хлебушка ломоть –

Голубям на крошки.

 

Тело зябнет и болеет,

На кострах горит и тлеет,

Истлевает среди тьмы.

А душа все не сдается.

После смерти остается

Что-то большее, чем мы.

 

Остаемся мы по крохам:

Кто-то книгой, кто-то вздохом,

Кто-то песней, кто – дитем,

Но и в этих крошках даже,

Где-то, будущего дальше,

Умирая, мы живем.

 

Что, душа, ты скажешь богу,

С чем придешь к его порогу?

В рай пошлет он или в ад?

Все мы в чем-то виноваты,

Но боится тот расплаты,

Кто всех меньше виноват.

 

Помоги, господь,

Все перебороть,

Звезд не прячь в окошке,

Подари, господь,

Хлебушка ломоть –

Голубям на крошки.

 

1996

Евгений Евтушенко.

Ростов-на-Дону: Феникс, 1996.

 
 
 
Legutóbbi módosítás: 2019.07.09. @ 15:17 :: M. Fehérvári Judit
Szerző M. Fehérvári Judit 168 Írás
2010. karácsonyáig középiskolai történelem-orosz- magyar-tánc -és drámapedagógus voltam, aki akkor egy művészetoktatási intézményben próbálta átadni mindenféle tudását. Ez volt életem második munkahelye. Az első, a volt alma materem, egy Vegyipari Szakközépiskola, mert az egyetlen napig sem űzött alapszakmám általános vegyész. Akkor, 2010 év végén elhatároztam, hogy belevágok az ismeretlenbe... Jelenleg pedagógiai szakmódszertani cikkeket írok egy újságnak. Az irodalom felüdülés és kikapcsolódás, rejtvény és néha megoldás is, de sajnos egyre kevesebb időm van rá, s minél inkább belemélyedek, annál inkább rádöbbenek minden hiányosságomra. Ez néha aztán földhöz is vág... Meg a gravitáció... Ennél többet nem szoktam elmondani magamról, s ezt is azért tettem, mert ma ilyen kedvemben voltam... Debrecen, 2012. március 31.