Fáradt vagyok,
és köröttem
elfáradt minden.
Az óra otthonos
ketyegése lassul,
a szék álmosan
nyikordul alattam,
Aludni kéne.
Aludni, örökre.
Az id? szerencsekereke
lustán megáll,
magam mögött csak
ezerszer ismételt
szavakat hagyok,
kiveszett bel?lük a szív és
amivé az évek során
tudathasadásban vívott
harcok árán lettem,
mára fogyó lélegzetté
halványul,
csak néhányan szeg?dtek
igaz társamul,
de ?k sem látják
szivárvány-létem
milyen hasztalan.
Aludni kéne,
aludni örökre,
mert elfáradtam
az értelmetlen
csüggedésben.
Legutóbbi módosítás: 2012.03.16. @ 18:00 :: Maretics Erika