Marthi Anna : Angyalos

Illene szárnyakkal kezdenem,
nem a tyúkudvarral…
A diófa középpontú térben
földön kapirgáló
állatsereg;
Bodri farka legyez;
a murkot hajlott hátú
boszorka húzza ki;
a malac röfög;
és a komposztról
ganéillat száll;
míg a kerti wc-n ülök,
e szaladás el?tti
csendben,
épp egy régen volt
gyerek meditál,
– merengek szédülve -,
hova lett ez a sok örök?

Illene szárnyakkal kezdenem,
nem a tyúkudvarral…
A diófa középpontú térben
földön kapirgáló
állatsereg;
Bodri farka legyez;
a murkot hajlotthátú
boszorka húzza ki;
a malac röfög;
és a komposztról
ganéillat száll;
míg a kerti wc-n ülök,
e szaladás el?tti
csendben,
épp egy régenvolt
gyerek meditál,
– merengek szédülve -,
hova lett ez a sok örök?

—————————

számos helyesírási hiba rondítja!

Legutóbbi módosítás: 2012.03.14. @ 12:44 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1359 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak