Lebontott épület csupasz telkén állok,
elkésett ölelés szelleme kísért,
vétek kihagyni egy pilleérintést is
ami elől szemünk s tenyerünk kitért.
Parázna szavakat álmodoztam szádból,
féliggondolt bűnök fulladtak belém,
pucérra vetkőzött igéim pirulnak
az ágyon gyűretlen lepedőm helyén.
Halogatni, s halni; összecseng a nyelvben,
mind a két történés egy tőből fakad,
nem létező háznál eszmél fel az ember,
s utolsó busz után hiába szalad.
Legutóbbi módosítás: 2012.03.02. @ 19:11 :: Péter Erika