Évszakok köröznek,
érkeznek, mennek,
Csipkerózsikák ébrednek,
s a rozsdás mászókák alatt
fű sarjad
mosolyog az élet
lüktető
perpetuum mobile képek
váltogatják egymást:
Ámor szobra fél lábra szökken,
megfeszíti íját közben,
kékezüstben csillog szárnya
a tér lánchintája
gyöngyházfényben tündököl,
csiganyomok mintázzák a földet,
ám a térre imposztorok törnek,
szétrombolnak, összelopnak
mindent ami kezükbe akad,
csak egyetlen játék marad:
az óriás lánchinta
– mi leng oda-vissza
ahogy fújja a szél –
Legutóbbi módosítás: 2012.03.31. @ 09:05 :: Péter Erika
