Állatokat akartam ide; tekintetet, kiszolgáltatottságot,
a lélek korábbi állapotát, a szeretet bármi megnyilvánulását
úgy, hogy ember meg se jelenjen, csak tárgyak, állat,
mindaz, ami jellemzésünk fontosabb része, ami hozzátétel
a világhoz, amiben látszatra nem is vagyunk – akár Isten,
aki a szeretet egyetemessége mögé bújik, minek leosztása
folytán már majdnem közöny – felőlünk nézve – zenében
a csend, minden zenéknek lényege, mert nem mindegy,
mennyi, hol és mikor; amikor megnyilvánulhat a teremtmény,
aki egy egyetemes istentisztelet része – ahogy Novalis tudja,
és nincs semmi, ami a léleknek könnyebb lenne, mint a semmi.
Vagy: „a szellem számára semmi sem olyan könnyen elérhető, mint a végtelen”.
„Egész életünk egyetlen istentisztelet.” „A filozófia honvágy:
bárcsak mindenütt otthon lehetnénk.”
Legutóbbi módosítás: 2012.03.27. @ 21:40 :: Petz György
