Hajnal a párnámmal simogat, idézve arcodat, elaltat. Szavad a takaróm és nyugtat, távolból hallom hangodat. Leped?m feszül, s a tudat, érzem forró combodat. Az id? fogasára akasztom, a hideg, cudar gondolatokat. Sarokban szekrény, feszíti hajnalomat, oda tettem összes, létez? gondomat.
Legutóbbi módosítás: 2012.03.06. @ 09:18 :: Radnó György
Már gyerekkoromban szerettem volna író lenni, valahogy úgy ahogy mások mozdonyvezetők. Tinédzser koromban már éreztem késztetést az írásra, eleinte sok verset írtam, ebből az idők folyamán, és a költözések miatt sok elveszett, vagy csak a kicsomagolatlan dobozok mélyén maradt. Informatikusként természetes volt számomra az online módban való publikálás. Eleinte csak magamnak írtam, de több barátom kérésére elkezdtem aktívabban közzétenni társaságokban is a verseimet. Hosszas unszolásra kezdtem el nagyobb körben publikálni és kiadni kötetet. 2012. április végén megjelent az első kötetem "A némaságom kiáltom" című kötet...
A weboldalunkon a lehető legjobb élmény nyújtásához Cookie-kat használunk. Ha neked is megfelel az adatvédelmi nyilatkozat, akkor itt kellene elfogadni.ElfogadomAdatvédelmi nyilatkozat
