ülnek a kupak a flakon
mézga íz cupákos tégla
túl szabadosság a vadon
belei is borzongok néha
be szép jelenség a falak
tet?n cserépbe füstölög
mint óceán íz? vízipipa
feloldódik a hagymás csülök
túl korán van még ahhoz
agyam hogy a gerincen
egyensúlyozva magad ragozd
röhögve lehúzott sliccel
túlzásnak érzem az ébredés
minden formájában vákuum
csak bootol a buta ész
amíg a lélek erre is ráun
és emlékszem egyszer így
ebben az állapotban lett
hogy elsorvadt számban az íny
és nem voltam más csak ötlet
egy isteni szikra a büdös semmié
éreztem ahogy kifordul az id?
rögös földb?l ropogó kiflivég
te, én , mi, ti, ?k.