Állsz a recés vaslemezen. Vaskorlát vesz
körül. („be vagy zárva a Hét Toronyba”)
Mellet emel? sóhaj. Vaspillérek és
vasgerendák. Ott állsz er?tlenül.
Alattad a fény városa.
A szerelmesek városa.
A forradalmak városa.
A m?vészek mekkája,
és így tovább a hülyeség.
Ott állsz er?tlenül – önelveszt? mámorban.
Túlsminkel a szél. Legalább maradjon pír,
ha majd menni kell haza.
Szeretnél most a Szajnába köpni.
Messze van. A Szalajkába bezzeg
mindig – és érthetetlen odaadással
behajózol önéletrajzodba, magasan,
kényelmes cinizmussal, nem keresed
a Montparnasse bulvárdot, csak a sáros
Kossuth utcát, hogy nyitni kellene a kaput,
jönnek az állatok haza.
Legutóbbi módosítás: 2012.03.22. @ 17:55 :: Szilvási István