Franciaországban (mint afféle
hedonista lúzer) a gyarmatok ízein
fanyalogtam. Szereptévesztéseim
legszebbike a versírás és beszexelve
otthontalan komfortjaimban vettem
el?, hogy megírom a gyarmatok ízeit. A
gyarmatok kávéi, 70%-os forrócsoki,
nádcukor, tönköly muffin, de minden
történelmi borzalom, ?slakosok,
rabszolgák dacára, hogy kiérezzem
a gyarmatok vidámságát.
Ezt akartam.
*
Szárnynélküli sirály.
Kétszáz vers után az ember
nem él emberül. Szita-
négyzetekben elveszíti a panorámát.
Ír vagy olvas? Festett hajóvason
vonalak. Azt érzi, fönn kell
tartani valami látszatot a
vízvonal fölött.
*
Kár volt elkezdeni a merülést.
A felfedezés koráig mentünk vissza.
Rám nézett,
túl könnyen nevetett.
Szinte összesküdtek a fogai
hogy belém harap, és
kiegyensúlyozza egyenl?tlenségeit
az európai télnek és a karibi nyárnak.
Én is kimutattam a fogaim,
mintha éjszakáknak,
amikben francia, magyar
és istentudja hová való szavaimat
flambíroztam. A
Martinique-i lány nem tudta, hogy
költ? vagyok,
és mennyire utálom a lírát.
Legutóbbi módosítás: 2012.03.05. @ 17:59 :: Szilvási István
