*
nesztelen lépkedek
talpamon tapadnak
fonnyadó levelek
árulkodó hangok
árulkodó jelek
fenn a fán fakopáncs
odújába rejtett
tobozmagot szemezget
dobol és dobol
zengnek az ütemek
fekete fejével
szorgosan bólogat
piros sipkája hív
messzire virít
nézem, csak nézem:
-különös teremtmény-
fáradhatatlan fadoktor
műhelyében szüntelen
finom forgácsot szór
gyorsuló tempóban
pereg a dobszó
élősködők pusztulnak
korhadó fatörzsek
épülnek, gyógyulnak
nézem, csak nézem
közelében vagyok
megismételhetetlen
nagyszerű állapot
Legutóbbi módosítás: 2012.03.20. @ 07:29 :: Szulimán Eleonóra
