sekély vizeken lábalok át,
rozsdás síneken egyre tovább
hajtom az álmokat, magam
más irányba állítottam,
felszámolt szárnyvonalon
vártam rád, most túl azon
a vigyorgó holdat bámulom,
és tudod még mindig akarom,
hogy az csillagunk legyen fenn,
mert vaksötét van idelenn
és hiányzol napjaim végén
mikor az emlékezés szélén
álmokat kutatok
