Vadászi Árpád : Isten a barátom

Nyomtatás

Az id? nem pihen,

sántikál falábon,

nem tudja senki sem,

Isten a barátom.

Sarkamban a végzet,

üldöz a tatárom,

elmegy majd, ha végzett,

Isten a barátom.

Keresek egy helyet,

h?lt helyét találom,

talán máshol lehet,

Isten a barátom.

Aggódva fürkészem

mi fekszik a tálon,

még semmi sincs készen,

Isten a barátom.

Az igen és a nem

billeg a határon,

csorba él késemen,

Isten a barátom.

Szél karcolja arcom,

nincs meg a kabátom,

ezüst hal a parton,

Isten a barátom.

Kiabál a világ,

suttog a halálom,

ezer vágott virág,

Isten a barátom.

Felnézek az égre,

járok a parázson.

Megérkeztem végre?

Isten a barátom.