A jövőt már rég elfelejtettem.
Csak Ma van – s a ma végén… egy holnap?
Az is ma lesz… És a semmi felé
ilyen üres ma-holnapok tolnak.
A múltat is elfeledtem régen.
Mából lesz a tegnap? – ezt csak sejtem.
Ami zajlik, úgyis itt van, rögtön
a mellettem úszó lágy jelenben.
A jelent meg most felejtem éppen
– és lelkemről levetem a terhet.
Irigylem azt, aki ezen túl van,
és már többé semmit nem felejthet.
Legutóbbi módosítás: 2012.03.18. @ 09:33 :: Zalán György