Hajdanában Nyusziországban élt egy tapsifüles. Nagyon szerette a sárgarépát. Szinte nem múlott el egy nap sem, hogy nem evett ebb?l a finom és egészséges eledelb?l. Éléskamrája tele volt sárgarépából. Amikor megéhezett, mindig el?vett egyet, és vidáman rágcsálni kezdte.
Barátai, ha vendégségbe jöttek, sárgarépát hoztak ajándékba. Ezzel tudták legjobban megörvendeztetni nyuszikát.
Egyik nap sétálva a répaföldön, megpillantott egy óriási sárgarépát. Olyan nagy volt, hogy majdnem felért az égig. Talán a teteje bele is akadt a felh?kbe.
El?ször nem akart hinni a szemének. Azt hitte csak álmodik, és amikor felébred a látomás elt?nik a szeme el?l.
De nem így történt. Hiába dörzsölgette szemeit az óriás répa nem t?nt el, s?t egyre csábítóan virított a többi sárgarépa között.
„Ez egy egész évre elég lenne!” ââ?â?¬ örült meg a nyuszika ââ?â?¬ „Akár még egy házat is faraghatnék bel?le. Milyen csodás lenne egy sárgarépa házban lakni! Még a nyúlkirálynak sem lenne olyan jó dolga, mint nekem.”
Ábrándozva nézte az óriás sárgarépát, és nem tudott betelni az örömmel.
Elhatározta, hogy megszerzi, ha addig él is. De hogyan vigye haza?
Ez itt a kérdés. Egymaga képtelen lenne még csak megmozdítani is. Nincs olyan nagy ökrös fogat, amire felférne. Ha segítséget kér, akkor osztozni kell. Nem bírta volna elviselni, ha egy másik nyúl is a jussát követelné bel?le. Különben is, hogyan osztanák ketté igazságosan?
Nincs az a nagy kés, amivel ketté lehetne vágni, és ha mégis sikerülne kié legyen a hegyes vége, és kié a vastagabbik?
Az óriás répa csakis ?t illeti. Senkivel sem fog osztozni.
Törni kezdte a fejét a hazaszállítás módjáról. Mindenfélét kitalált, de végül egyik sem tetszett neki.
Ha nappal viszi, akkor a másik nyulak megláthatják, és még elkunyerálják a felét. De még az is el?fordulhat, addig ââ?â?¬ addig kéregetik, míg teljesen elfogy és végül nem marad neki semmi.
Nem is gondolta, hogy ilyen nagy gondot tud okozni egy óriás répa.
Elhatározta, hogy megkéri a medve barátját segítsen hazacipelni. A medve er?s állat, és remélhet?leg meg sem kottyan neki.
Fogta magát, és villámgyorsan elrohant a medvéhez.
ââ?â?¬ Medvekoma, szeretnélek megkérni.
ââ?â?¬ Mire nyuszipajtás?
ââ?â?¬ A mez?n találtam egy óriás répát, és egyedül nem tudom hazaszállítani, mert olyan hatalmas.
A medve jószív? barát, és az els? szóra ment, hogy segítsen barátjának. Sajnos, még neki is nagy volt a répa. Nem tudta felvenni a hátára, pedig minden erejét összeszedte.
ââ?â?¬ Nem tudom felemelni ââ?â?¬ mondta zihálva a nagy er?lködést?l. ââ?â?¬ Kellene, aki segíti felemelni a hátamra ezt az óriás répát! Elszaladok a farkashoz, és vele együtt hazavisszük.
Jött is hamar a farkas csak úgy dobogott az út, amerre elhaladt, de valójában nem a segítség jó szándéka hajtotta, hanem annak a reménye, hogy finom nyulat ehet majd ebédre. De err?l nem tett említést a medvének. Azt gondolta, hogy miután hazavitték az óriás répát, valamilyen ürüggyel a nyuszika házában mard. Megvárja a medve távozását, és amikor kettesbe marad a nyúllal elkapja és megeszi.
Megérkeztek a répaföldre, és nekiláttak a nagy m?veletnek. Így már sokkal könnyebb volt felemelni a sárgarépát, és éppen indulni szándékoztak, amikor megjelent egy vadász.
Nagyon meglep?dött, mert még nem látott répát cipel? medvéd, és ?t követ? farkast tapsifülessel.
A látványtól hangosan nevetni kezdett. Még a puska is kiesett a kezéb?l. Erre a farkas és a medve úgy megijedt, hogy mindjárt eldobták a sárgarépát, majd jobbnak látták eliszkolni, még miel?tt a vadász közéjük durrant.
Szegény nyuszika ott maradt egyedül az óriás répával, és a szája sírásra görbült.
ââ?â?¬ Miért sírsz nyuszika? ââ?â?¬ kérdezte a vadász csodálkozva. ââ?â?¬ Örülnöd kellene, hogy megmenekültél a farkas karmai közül. Ismerem a fajtáját, nem szívességb?l segített, hanem valamit kifundált ellened.
Nyuszika sipogva megtörölte könnyes szemeit, és így szólt:
ââ?â?¬ Tetszik tudni vadász bácsi, azért kértem meg a medvét és a farkast, hogy segítsenek hazavinni ezt az óriás répát. Túl nagy nekem és nem bírom el. Ilyen nagy sárgarépája senkinek sincs. Jó lett volna elraktározni télire, amikor odakint a szél hordja a havat, és hideg van.
ââ?â?¬ Van itt sok répa, amiket könny?szerrel el tudnál vinni. Nem kell mindig a legnagyobbikat választani ââ?â?¬ javasolta a vadász. ââ?â?¬ Különben is ilyen hatalmas sárgarépának pudvás lehet a belseje. Nézd csak meg! Sokkal finomabb a kicsi, fiatal répa. Többre mész vele, mint ezzel a behemótdal.
Nyuszika az éles fogaival beleharapott az óriás répába, és nem tellett el egy másodperc undorodva köpte ki, mert szinte ehetetlen volt. Bezzeg a mellette lév? kicsi sárgarépa olyan finom volt, hogy még nem evett ilyet.
Be kellett látnia, hogy a vadásznak igaza volt. Nem gy?zött hálálkodni, amiért megmentette az életét. A nagyravágyása majdnem bajt okozott.
Gyorsan hazaszaladt és hozott egy kosarat, ami segítségével könnyen feltölthette éléskamráját finom, friss sárgarépával.
Az óriás répa meg sokáig ott árválkodott egymagában, míg egy egérke házat nem készített bel?le magának, és talán még ma is benne lakik népes családjával.
(kép forrása: internet)
Legutóbbi módosítás: 2019.05.29. @ 13:22 :: Apáti Kovács Béla
