Bakkné Szentesi Csilla : A lélek

Nyomtatás

Bach – Piano – Prélude

Észre sem veszed, hogy untalan követ.

Istenné formál, vagy sátánná kövez.

Szívedre bízza, mily mélyre szántson,

esetleg mást is kegyeibe zárjon.

Démonként megszáll, ha akarja, hogy árts.

Egyedül vívhatod vesztes csatád.

*

Nélküle csak test vagy, formált, szenvtelen.

Értelembe burkolt, már-már embertelen.

Vele is alig több, mégis végtelen.

Szíved hozzá mérve hangyányi sejtelem.

Egy kis rovátka többezeréves kövön.

Megfejtetlen marad s nem bír vele közöny.

Túlélő játszmában legyőzhetetlen,

földi lét hiánya is elérhetetlen.

Míg szellemed benned éltető erő,

holtod után a lelked tovaköltöző.