Mátyás, munkakörútban kerengett, a lehetőségeket vizsgálta. Nemlétező nagyítójával kutakodott jobbra, balra. Szemeivel tekintgetett fel-le, sokaknak nekiment, hiszen munkája nem tette lehetővé a folyamatos előre nézést. Igaz, állandóan a jövőbe nézett, de átvitt értelemben, mégis, saját szakállára, nagyon is egy irányba rögzítetten bámulta a világot.
Néhány járókelő fellökése után, rátalált Baltazár úrra. Megállt mellette, bokáját összevágta, kalapját megemelte, és fennkölt szerénytelenséggel mutatkozott be.
– Törpehegyi Mátyás vagyok! Ha jól látom, uraságod segítségre szorul, bár ahogy elnézem elsőosztályú, vasalt öltönyét, tökéletesen középre kötött, csodás nyakkendőjét, azt sem tartom lehetetlennek, hogy a járdán pihenés az egyik hobbija. Még nem láttam ilyen egyenletesen felfelé nézőt, mint maga! Lám, én is követem tekintetét, és igaza van! Csodálatos ez a, pár barifelhővel díszített, égszínkék színű… Hoppá, azért nevezik hát így ezt a színt: ég! Lesz szíves egy igennel, vagy nemmel válaszolni!
Azt szeretném megtudni, hogy esetleg, véletlenül, nem szorul-e elsősegély nyújtásra? Tudniillik, egyszemélyes vállalkozó vagyok, ebben az iparágban mindent tudok, amit lehet. Mesterségesen lélegeztetni, arcot pofozgatni, sőt még a mentők számát is tudom tárcsázni! Tehát, még egyszer kérdezem uraságodat, esetleg nincs-e elsősegélynyújtásra szüksége? Kérném, ne makacskodjon! Én nem tolakszom, már itt sem vagyok, csak annyit mondjon, igen, vagy nem! Egy biccentéssel is beérem… Mondjuk, ha igen, akkor biccentsen. Nagyon megkeserít engem, hogy így lenéz… Kérném szépen, még egyszer, sőt már rimánkodom, adja tudtomra, szüksége van-e a szolgáltatásomra? Igen! Valami böffentő hangot ejtett, úgy látom, igennel válaszol! Legyen hát szíves, roppant gyorsan közreműködni, hogy nekiállhassak teendőimnek!
Állandóan van nálam minden, ami az adminisztratív részéhez szükséges, persze számlatömb is. Itt, itt, itt ,itt meg itt, gyorsan írja alá, hogy kezdhessem visszasegítését az egészségesebb létbe. Ez az én hivatásom, élek, halok – helyesbítek, élek, élek, élek – érte! Most nem mesélek többet magának, előbb írja alá, hogy rendbe hozhassam, utána annyit cseveghetünk amennyit akarunk! A maga igényeit is figyelembe fogom venni, csak, hogy tudja! Drága jó uram, kérem, segítsen, hogy segíthessek! Látja, már ide is guggoltam, hogy párducként vessem magam, minden helyszínen megoldhatóra, de nem tudom, amíg nem írja alá… No, tessék kérem idefigyelni, rejtett dolgokkal is értésemre adhatja furcsa elzárkózását. Megkérem, igennel, vagy nemmel válaszoljon! Használhatom a becses hüvelykujját? Ilyen esetekben, aláírás helyett, ezt utólag mindig elfogadja, minden hivatalosság. Nem látok visszajelzést, kérném szépen rázza meg a fejét, esetleg csináljon úgy, mint az előbb! Nézze makacska, nem szeretek viccelni, gyógyító hatásom van, azt mondják! Én most, önhatalmúlag, jól betintázom, és használom a hüvelykujját, mint jóhiszemű előrelátó. Csodásan tudja nézni az eget! Nem is pislog, de az a bölcs tekintet, búskomor arcáról irigylésre méltó. Na lássunk munkához!
Pulzusméréssel szoktam kezdeni. Igen, pillanat, nem érzek semmit, de maga egy mázlista. Tízes pulzusa van, ez enyhén alacsony, de most figyeljen, bravúros mutatványt hajtok végre. Kicsit lealacsonyító így nevezni, de kevesen tudnák utánam csinálni, ilyen azonnali helyzetfelmérés, villámgyors aktusaként. Látja ezt? Ez kérem egy mobiltelefon! Tudom, hogy magának is van és mindenki másnak, de a gyors hívások között, két gombnyomásra, már csörög is a mentőknél. Mire ideérnek, beadok magának egy serkentőt, ez apró pofonok gyakori ismétléséből tevőik ki. Ha szükségét látom – még nem vagyok benne biztos -, talán mesterségesen meglélegeztetem. No, már csörög is! Hali, itt a Matyi vállalkozó! Munka van, minden esetet nyomjatok háttérbe, húsz másodpercen belül legyetek itt! Ez a jóember, hatalmas számlát fog egyenlíteni. Mint tudjátok, a köteles rész nektek jár!
Ekkor, Baltazár horkantott egyet és felült.
– A keservit, de megszédültem! Maga itt, adja a kezét, rengeteg dolgom van, megbeszélésre várnak a hivatalban.
Matyi, az egyszemélyes elsősegélynyújtó, rutinszerűen begyakorolt mozdulattal, csapd le csacsit játszott, a magához tért munkalehetőséggel. Ha hüvelykujjal írta is alá, de egyenlítse a számlát!
A nino-nino megérkezésekor, egy összekacsintás közben, másodlagos elsődlegességről tett jelentést, hiszen beavatkozást, csacsi csapdosót volt kénytelen bevetni.
Átadta az adminisztrációt, és ment tovább dolgozni, hogy a maga szabta műszakvégén, mehessen behajtani a nekijárót.
Legutóbbi módosítás: 2012.04.27. @ 14:54 :: Boér Péter Pál
