Böröczki Mihály - Mityka : A csalamádé

kukoricacsalamádé, takarmány

A sűrűn vetett kukoricaszálak

nekifeszülődtek a napsugárnak,

az húzta-bízta zsengésre a zöldet,

míg kis darabon íze lett a földnek,

majd térd fölé nőtt, s harmatozni látták,

jó idejében rendre lekaszálták,

a szántás-vetést így követte napszám,

az igásbér, a harsant zöldtakarmány,

s beigazult a rend folyamatába

a nélkülözhetetlen marhatrágya,

s az ösztön, meg a testet öltött álom

így pördölt-fordult körül a világon,

a gazdák régtől értették a módját,

a többet gonddal későbbre silózták,

s a hogyanra se vesztegettek sok szót,

nem irományból lestek vetésforgót,

a világ csak ment, nem volt benne restség,

de kerekebb volt, mint a földkerekség.

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2012.04.17. @ 17:32 :: Böröczki Mihály - Mityka
Szerző Böröczki Mihály - Mityka 1009 Írás
1946. Vaszar. Gyönyörű gyerekkor. Iskola. Szeged. Felhőtlen fiatalság. Érettségi. Budapest. Műszaki Egyetem. Kemény kitartás. Diploma. Pápa. Dac és hit. Neki az Ismeretlennek. Vasút. Versek. Vonatok. Pályagörbület. Végállomás. Szombathely. Napilapok. Hetilapok. Folyóiratok. Önálló kötetek. Fénytörések. Vadkörtefák. Vesszőfutás. Antológiák. Ünnepek. Hétköznapok. Két gyerek. Befejezés. Kezdés. Új élet. Szerelem. Öröm. Harmónia. Jegenyék. Stációk. Végtelen út. Vagyok. Tűnődöm. Létezem. Élek. Írok. Anyám templomba jár. Szeretem a vadkörtefákat.