Belül oly dallamok cikáznak,
melyekhez nem írtak szöveget,
mint azok a lecsengett hangok,
melyek eljátszották némán is
az utolsó ütemet.
Írások d?lt perceibe
félve lépni, de véget írva kell,
minden percért egy újabb lépéssel
menni, menni el:
távolabb néhány centivel.
Óráim a kerge szél áthatja,
a köveket puhító id?, és nem hogy nyugtatna engem,
csillagjaim jóslatai vezetnek oda
arra a pontra;
hol integetünk kezeinkkel, mint a fák a lehulló leveleikkel.
Legutóbbi módosítás: 2012.04.19. @ 16:17 :: Csonka János