Rámnéz, tapsol: hegyei
völgyek ölére d?lnek,
a szélbe es?felh?ket
ereszt, vízválasztó Napot.
Fennsík, mondja és bólogatok.
Eloldja bokám, nem tart semmi,
(érint?irányban elperegni)
recsegésre ébredek. Éonok teltek,
de fogalmam sincs mennyi.
Lenyúl, megrázza ágait: s a kócos
bohócok hátukra potyognak,
imbolyogva, két lábon totyognak
minden visítással közelebb a szóhoz.
Látod? Majdnem emberek.
Szegénykék, mondja és nevet.
Legutóbbi módosítás: 2012.04.19. @ 16:36 :: Dezső Márton