Bárcsak fa lehetnék,
kinek törzsét éhes vasak rágják.
Tán fel sem jajdulnék
elég az, ha testem d?lni látják,
ha színes könnyeim
szomorúszép alkonyatba sírva,
csendes búval teli
– Érted éltem! – üzenetet írna.
– Érted haltam! – tudják,
szerelmem forró fénye óv, akar,
de kinn, már az utcát
nem zengi ének, mindent törött gally
takar. Emlék csupán
az otthon /szirmom, gy?r?m/ elfeled.
Mint háború után
béke, száll. Nézem gyönyör? szemed…
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:15 :: Domán Tamás