*
Gesztenye termés koppan a földön,
szétnyílik a tüskés, puha börtön.
Barna lakója messzire gurul.
A tájra reggeli pára borul.
Sárga levelek, halkan libegve
ereszkednek a parti fövenyre.
Őzek állnak a gázlónál sorba.
óvatosan a szomjukat oltva.
Búcsúznak a gólyák is a tájtól
Vadludak bújnak elő a nádból.
Szárnyra kapnak és vissza sem néznek
nem itt vágnak neki a télnek.
Feljön a nap, elillan a reggel.
Terül a fény, bizsergő meleggel.
A nyár búcsút súg, langyos szellővel
helyet cserél a gyönyörű ősszel.
Legutóbbi módosítás: 2012.04.03. @ 11:42 :: Éles Attila